Legtöbbünk nem is számol az üzemanyag-felhasználással, ha halfogyasztásról van szó. Pedig az üzemanyag jelenti a legnagyobb költséget a halászati ipar számára, és a tevékenység üvegházhatású gázkibocsátásának is a legfőbb forrása. Nem minden halfaj fogásának ugyanakkora a széndioxid-lábnyoma, egy újonnan elkészült tanulmány be is mutatja, hogy melyik mekkora üzemanyag-felhasználást igényel.

Robert Parker, a Tasmaniai Egyetem hallgatója; és Peter Tyedmers, a Dalhousie Egyetem közgazdásza több mint 1600 halászflotta üzemanyag-használatát elemezte ki. Parker és Tyedmers a halfeldolgozás és a fogyasztókhoz történő szállítást nem vette bele az elemzésbe, egyes tanulmányok szerint ez a kisebb része az energiafelhasználásnak.

Átlagosan az alábbi értékekre jutottak egy tonna hal partra szállításának üzemanyag-felhasználása kapcsán:

7. Szardínia: 71 liter

A szardíniák nagy számban csoportosulnak a parthoz közel, gyorsan körbe lehet őket keríteni hálóval. Az izlandi hering és a perui szardella zsákmányolása a legkevésbé üzemanyag-intenzív metódus, 8 liter benzin elegendő 1 tonna hal zsákmányolásához.

6. Csíkoshasú tonhal: 434 liter

Ahogy a szardíniák, ők is nagy csoportban úszkálnak, és csak kerítőhálóval körbe kell keríteni őket, habár a halászhajóknak messzebb kell utazniuk, hogy megtalálják a rajokat, innen a magasabb üzemanyagszámla.

5. Fésűkagyló: 525 liter

A fenéklakó kagylókat úgy lapátolják össze masszív fenékkotró eszközökkel.

4. Észak-amerikai lazac: 886 liter

A lazacokat a leggyakrabban folyókban és öblökben ejtik zsákmányul kopoltyúhálók vagy kerítőhálók segítségével. A zsinórral és horoggal történő lazacfogás több üzemanyagot igényel.

3. Hosszúúszójú tonhal: 1612 liter

A csalivontatásos módszer üzemanyag-igényesebb, mint a hálóval történő fogás.

2. Nyelvhal: 2827 liter

A laposhalak fogása esetén a halászhajók egy masszív fém árbocot húznak végig a fenéken, amihez a háló rögzítve van, mindez kemény munka a hajó motorjának.

1. Garnéla és homár: 2923 liter

Habár csupán 700 liter üzemanyagba kerül a maine-i csapdával fogott homárok partra szállítása, azonban egy tonna Ausztráliában fogott ázsiai garnéla már 7000 litert igényel, az északi-tengeri norvég homár pedig több mint 17ezret. Ez a két faj viszonylag kis termetű és ritka, ezért a hajóknak finom szemcséjű hálót kell hosszútávon húznia.

De mennyi ez összehasonlítva más állati fehérjék beszerzése esetén? A halászat üzemanyag-felhasználásának átlagértéke 639 liter/tonna. Az éghajlatra gyakorolt hatása kapcsán mindez 2 kilogramm szén-dioxid kibocsátását jelenti minden egyes partra vitt kiló után. A csirke, a tenyésztett lazac és pisztráng esetében ez az érték majdnem megegyező, azonban egy kiló marhahús előállítása 10 kilogramm szén-dioxid kibocsátását eredményezi.

A tanulmány azt is megállapította, hogy nagyon sok üzemanyagot pazarol el a halászat nem megfelelő gazdálkodása. Tyedmers és Parker jelenleg a Monterey Bay Aquariummal dolgoznak együtt, akik a Seafood Watch program keretében a halászat fenntarthatóságát elemzik, hogy az üzemanyag-felhasználást is vegyék bele a programba. Azonban Christopher Costello, a Kaliforniai Egyetem közgazdásza szerint a halfogyasztás csak nagyon kis része a legtöbb amerikai lakos szén-dioxid lábnyomának, mindössze kevesebb mint fél százaléka.

forrás:

http://news.sciencemag.org/climate/2014/07/what-seafood-guzzles-most-gas