Európa-szerte vágtat a lóhúsbotrány, ha bármilyen húsos kajáról megkérdezel valakit, hogy ez milyen hús, 90%, hogy poénból rávágja, hogy ló. Úgy is, hogy én nem eszem húst, naponta futok bele ilyen dialógusokba. Gondoltam aztán körülnézek az interneten egy kissé, hogy mi a helyzet a halpiacon, és nem is kellett sokat keresgélnem ahhoz, hogy rábukkanjak az Oceana nevű tengervédő szervezet egyik tanulmányára. Igaz ez a tengeren túl készült és a tenger alatti lényekről, de azért mindenképp érdekes vizsgálat, és valószínűleg nem minősülne rágalmazásnak, ha azt merném állítani, hogy Európában sem sokkal jobb a helyzet. Na de vessünk akkor egy pillantást a tanulmányba.

Az Oceana mintegy 1215 halmintát vetett DNS vizsgálat alá, 21 állam 674 különböző árusítóhelyéről. Összességében elmondható, hogy a vizsgált minták egyharmadánál más fajt azonosított a teszt, mint ami a csomagoláson vagy az étlapon szerepelt. A hatóságoknak nincs megfelelő kapacitásuk arra, hogy a legtöbb árut leellenőrizzék, az Egyesült Államok piacán levő haltermékek 90%-a importból származik, és az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság (FDA) csupán az 1%-án végzi el a fajegyezésre szolgáló vizsgálatot.

Több oka is van annak, hogy a halászok, a forgalmazók, vagy az étteremtulajdonosok úgy döntenek, hogy más néven hozzák forgalomba az árujukat. Habár a vizsgálat egyik fekete foltja az, hogy valójában nem tudni, hogy egyáltalán ki követi el az átnevezést. Az átnevezés egyik oka, hogy egészségesebbnek definiált halfajként adják el, például a királymakrélát fűrészes sügérként vagy a vajhalat hosszúúszójú tonhalként. Másik eset, mikor az olcsó, tenyésztett halat adják el vadon fogottként, például a tenyésztett tilápiát vadon fogott vörös sügérként. A harmadik leggyakoribb eset pedig mikor egy túlhalászott, sérült állományú halfajt adnak el fenntarthatóan halászott halfajként, mint ahogy ez tapasztalható volt az atlanti laposhal csendes-óceáni laposhalként való árusításánál.

A téves jelölés környezeti szempontból nagyon veszélyes, egy adott fajtól dagadó polcok könnyen kelthetik azt a téves eszmét, hogy hemzseg a tenger általuk. Mindez megnehezíti a halászati szabályozásokat, az állománybecsléseket, és könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy egyes faj létezése már valóban csak egy másik faj megöröklődéseként fog fennmaradni. A másik jelentős kockázata a félretájékoztatásnak az, hogy a fogyasztó könnyen vásárolhat olyan fajt, amire esetleg allergiás, vagy magas koncentrációjú mérgeket tartalmaz.

A vizsgálat során a legtöbb esetben csattogóhalként vagy tonhalként árusított halakról derült ki, hogy valójában ő nem az, akinek látszik. Az előbbinél az esetek 87%-ában bizonyosodott be, míg az utóbbinál 59%-ban.

A csattogóhalak családjába tartozó fajokként árusított halak háromnegyedéről derült ki, hogy nem a csattogóhalak közé tartozó fajt tartalmaz, a legtöbb esetben ő valójában tilápia volt. Az egyik legjobban átvert csattogóhalfélének a vörös sügér bizonyult a maga 93%-ával. A 120 vizsgált mintában 28 különböző csattogóhalat azonosítottak, 17 esetben pedig még nem is ebből a családból származót. Mindez annak köszönhető, hogy a korábban nagyon népszerű és nagy mennyiségben árusított vörös sügerek állományát a túlhalászat jelentősen leapasztotta, ezért a kilencvenes évek közepén szigorú szabályozás alá vonták. A kínálat persze nem állhatott meg, felvette más őfelsége nevét.

A hosszúúszójú tonhalból is nagyságrendekkel több mutatkozik az amerikai piacon, mint amennyi valójában jelen van. A 66 vizsgált mintából 62, vagyis a 94%-a volt átba… akarommondani tévesen jelölve. Ennek 84%-a igazándiból vajhal volt, melyet mondjuk az FDA konzerv formájában engedélyez tonhalként árusítani, de filé formájában kifejezetten tilos. Ennek ugyanis jelentős egészségügyi oka van. A vajhal vagy más helyeken olajhal néven ismert hal nem tartozik a tonhalak közé, a kígyómakrélák családjába tartozik és húsában természetes módon előfordul az ún. gempylotoxin. Ez a méreganyag közepes, de akár súlyos emésztési zavarokat okozhat még akár pár deka elfogyasztása után is. Olaszországban és Japánban be is van tiltva a forgalmazása, az Egyesült Államokban pedig az FDA nem ajánlja a fogyasztását.

A tőkehalfélék sem ússzák meg, több étteremben is találtak tenyésztett tilápiát vagy pangasiust foltos tőkehalként, vagy csacsihalként (a hekk a sütödében) árusítani.

A chilei tengeri sügerekből vett mintákból pedig az derült ki, hogy mindegyik antarktiszi fogashal. A chilei tengeri sügér valójában nem tengeri sügérféle, az eredeti neve patagóniai fogashal, melyet 1977-ben egy Lee Lantz nevű halkereskedő nevezett át, mondván fogashal néven nem tűnik túl vonzónak a piacon. Az FDA engedélyezte a patagóniai fogashal chilei tengeri sügérként való értékesítését, ez azonban magával hozta azt, hogy gyakran már csak egyszerűen tengeri sügérként tüntetik fel, még jobban összekeverhetővé téve ezzel más fajokkal.

Mivel a legtöbb hal filézett formában, vagy mártásban tocsogva kerül a fogyasztók szeme elé, így még a szakavatottak sem tudják megállapítani, hogy milyen hal is bujkál ott valójában. Persze, gondolom a legtöbben azt mondják, hogy mindegy, csak finom legyen, de ha nem tudjuk beazonosítani, és nem tudjuk megfelelően kezelni és védeni az állományait, akkor már csak szavakkal írhatjuk le az unokáinknak, hogy milyen finom is volt az a hal.

itt pedig a tanulmány: Oceana Study Reveals Seafood Fraud Nationwide