Don Staniford valószínű a lazacfarmok Paul Watsona. A fiatal környezetvédő aktivista zászlajára tűzte, hogy mindent megtesz azért, hogy véget vessen a lazacfarmok környezetkárosító tevékenységének. E célból indította a wikileaks mintájára a fishyleaks elnevezésű weboldalát, melyben a lazacfarmok „titkait” igyekszik feltárni.

Na de mi is a baj a lazacfarmokkal? Az intenzív állattenyésztésnél is ugyanazok a természeti következmények jelennek meg, mint az intenzív növénytermesztésnél. Magyarán a nagy koncentrációjú, egy fajból álló kultúra sokkal jobban ki van téve a paraziták károkozásainak. A lazacok egyik legnagyobb ellensége a haltetű. A haltetű elszaporodása egy intenzív haltenyésztésben óriási mértékű károkat képes okozni, ezért a haltenyésztők különböző vegyszereket használnak a paraziták ellen. Sajnos azonban itt is ugyanaz a helyzet áll fenn, mint a szántóföldeken, vagyis a haltetűk a folyamatos vegyszer-kitettségnek köszönhetően egy idő után ellenálló képességet fejlesztenek ki, mely még nagyobb mennyiségű rovarirtó felhasználását igényli. A növekvő vegyszerhasználat pedig rendkívül káros mind a vízminőségre, mind pedig az élővilágra nézve, főleg a homárállományokban és a kagylóknál okoz pusztulásokat. Az egyik gyakran használt vegyszer a teflubenzuron, mely a kagylók mészváz-építését akadályozza meg.   

Másfelől a sűrűn összezárt lazactelep a haltetű számára egy aranybánya. A bőséges mennyiségű gazdatesteknek köszönhetően rendkívüli módon elszaporodnak, és terjeszkedésük nem áll meg a telepen belül. Mivel a lazacfarmok a tengerben kialakított hálóval vagy ketreccel körbezárt telepek, így a paraziták szabadon juthatnak ki a természetbe. Az elszaporodott paraziták pedig már a vadlazacok állományait veszélyezteti, amely már így is hatalmas problémát jelent. Nemrég egy tanulmány során 280 ezer jelölt lazacot engedtek szabadon 10 különböző folyóban, Írországban és Norvégiában. A tanulmány eredménye szerint az elpusztult egyedek 39%-áért a haltetű volt felelős.

Na de visszakanyarodva Don Stanifordhoz és küzdelméhez, a Fishyleaks nevű oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy szerinte a norvég tulajdonban levő lazacfarmok nem mondanak igazat a parazita-irtó vegyszerek felhasználása kapcsán. A birtokába jutott adatok alapján a skót lazacfarmok vegyszerfelhasználása 2008 és 2011 között megduplázódott, míg 2005 óta megtizenkétszereződött! Staniford másik „feltárása” az, hogy a skót kormány szándékosan eltitkolja a lazacfarmokon bekövetkező halpusztulásokat. A Fishyleaks adatai szerint 2011-ben mintegy 7 millió lazac pusztult el a skót farmokon, míg 2012 első három hónapjában több mint 2 millió!

Don Stanifordnak a bírósággal is meggyűlt a baja. A világ egyik legnagyobb lazacforgalmazó cége, a Cermaq 2011-ben rágalmazásért perelte be őt. Don ugyanis olyan reklámokat gyártott, melyen cigarettásdobozt ábrázoló képekre tett lazacokat különböző ábrákkal, utalva ezzel arra, hogy a tenyésztett lazac fogyasztása káros az egészségre. Don szerint nagyon hasonlít a lazacipar a dohányiparra abban a tekintetben, hogy mindkettő figyelmen kívül hagyja a kutatók figyelmeztetéseit. Staniford egy online adománygyűjtő oldalt indított a perköltségei fedezésére, melyen keresztül mostanra már majdnem 50ezer dollárt gyűjtött össze civil adományokból! A Cermaq vállalat szerint Don Staniford mintegy 100ezer dolláros kárt okozott nekik, melyből 25ezer dollár ment el arra, hogy megpróbálják leállítani Staniford rágalmazó kampányát.

Ez a Dávid és Góliát harca sok embernek felkeltette a figyelmét és Don pártjára álltak. Érdekes módon a Cermaq a második legnagyobb Kanadában tevékenykedő vállalat, mégis azt nyilatkozták, hogy ebben a küzdelemben ők a Dávid. „Úgy gondolom, hogy mi állunk a jó oldalon, és ezt meg kell védenünk. Ha nem ezt tesszük, akkor rossz szolgálatot teljesítünk a közösségek, a partnereink és a dolgozóink számára.” – nyilatkozta a Cermaq szóvivője. Úgy tűnik Don is készen áll a küzdelemre: „A keserű végig harcolni fogok és győzök.”