2012. feb 25.

A nagyhal megeszi a kishalat, a kishal pedig a nagyhalat, amíg még kicsi

írta: Toma001
A nagyhal megeszi a kishalat, a kishal pedig a nagyhalat, amíg még kicsi

Gyakran a halászati gazdálkodás képes megmutatni nekünk, hogy a természetben mennyire minden mindennel összefügg. Sokáig vakarták a fejüket a halászati kutatók akkor, amikor a balti-tengeri kvótákat kellett meghatározniuk.

baltic_sea.gif

A Balti-tenger kereskedelmi halászata legfőképp 3 fajon alapszik. Ezek pedig a közönséges tőkehal, a hering, és a sprotni. 2010-ben a fogások 94%-át ez a három faj tette ki. Az elmúlt években a tudományos alapokon meghatározott kvóták azonban évről évre kudarcot vallottak. Történt mindez annak köszönhetően, hogy eme három faj élete teljesen egymásra van utalva. A történet nagyjából úgy néz ki, hogy a fiatal tőkehal megeszi a sprotnit, az ivarérett tőkehal megeszi a sprotnit és a heringet, a sprotni és a hering pedig megeszi a tőkehal lárváit. Hogy még kerekebb legyen az egész, a felnőtt tőkehal gyakran válik kannibállá is, és a saját fajának fiatal egyedeit is zsákmányul ejti (na ez már tiszta kő-papír-olló).

Michael Andersen, a Dán Halászok Szövetségének tagja egy példával mutatta mindezt be: „Ha megnövekszik a tőkehal állomány, akkor az oda vezet, hogy a sprotni állomány csökkenni kezd. Ezért a sprotnira a következő évben alacsonyabb kvótát kell meghatározni. Emiatt azonban a megnövekvő tőkehal állomány válik kannibállá.”
Nem is lenne gond ezzel önmagában, a természet kiegyenlíti önmagát, csak azonban a történetbe belép egy negyedik ragadozó is: az ember. Az embernek el kell döntenie, hogy egy ilyen összefüggő rendszerben miből mennyit vegyen ki úgy, hogy az egyensúly ne boruljon egyik oldalra sem.

Sőt ezen kívül még a klimatikus körülmények is közrejátszanak. A Balti-tenger korábban édesvizű tó volt, csak az idők során az Északi-tenger megemelkedett vízszintje tört be, sóssá téve ezzel a vízét. A Balti-tenger sótartalma a mai napig nagyban függ az Északi-tengerből érkező sós víz mennyiségétől és a folyókból érkező édesvizek méretétől. Nagyjából 200 folyó táplálja, és területének sótartalma jelentősen eltér. A dán szorosnál még 15 ezrelék ez az érték, a Finn-öbölnél már csak 3 ezrelék. Ez az arány azonban évről évre változik. Csökkenő sótartalom esetén a tőkehal a mélyebb vizeket keresi fel, hogy lerakja az ikráit. A mélyebb vizekben azonban az alacsonyabb oxigéntartalom miatt csökken a lerakott ikrák túlélési aránya. Ez ugyanúgy hatással van a heringre és a sprotnira is, mert ebben az esetben kevesebb tőkehal-lárva jut nekik táplálékul.

A Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület ezért egy újfajta módszer kidolgozásába kezdett bele. A többéves-többfajú gazdálkodási terv (multi annual- multi species) kidolgozása jelenleg folyik, és úgy tűnik, hogy 2012. év közepén kerül bemutatásra. A koncepció nem teljesen új, 2005 óta van hasonló multigazdálkodás a Kantábriai-tengeren a hekkhalra és a norvég homárra, 2007 óta pedig a közönséges nyelvhalra és a sima lepényhalra az Északi-tengeren.

Szólj hozzá

hering tőkehal balti sprotni