Ha az ember külföldre jár és különleges ízekre vágyik, néha előfordulhat, hogy az ínyencfalat kellemetlen napokat vagy órákat képes okozni. Vannak ugyanis olyan betegségek, amelyeket kifejezetten tengeri halak fogyasztása okoz. Nézzünk meg párat.

                                                          Scombroid típusú mérgezés

A betegség a nevét a makrélafélék (scombridae) nevéből kapta, ugyanis régebben főleg ebbe a családba tartozó halfajok fogyasztásánál alakult ki a betegség. A makrélafélék csoportjába tartoznak a tonhalak, a szardíniák, a makrélák, bonítók és még más egyéb fajok. Ezekre a fajokra jellemző, hogy húsuk hamar megromlik, ha zsákmányolás után nem kerül gyorsan hűtőhelyiségbe. Pedig legtöbbször nem is a makrélafélék okozzák a megbetegedést, a fő ludas a mahi-mahi néven ismert makrahal (Coryphaena hippurus). Az egyik ilyen toxikus anyag ezen halakban a hisztamin, amely a lakosság jelentős részénél okoz allergiás tüneteket. A hisztamin a normál sütési hőmérséklet mellett sem tűnik el. A betegség legfőbb tünetei a bőrön jelentkező kiütések, lüktető fejfájás, hasi görcs, hasmenés, szívdobogás érzés, rossz közérzet, ritkább esetben ájulás, látásvesztés. A tünetek általában a hal elfogyasztása után 10-30 perccel jelentkeznek. Asztmás embereknél intenzívebb tünetek is jelentkezhetnek, mint pl. zihálás. Anti-hisztamin készítmény szájon át történő beadását szokták alkalmazni.

                                                          Ciguatera mérgezés

Ez a mérgezés ott szokott előfordulni, ahol korallzátonyok környékéről zsákmányolnak halat. A mérgezés a ciguatoxin nevű anyagról kapta nevét, amelyet egy gambierdiscus toxicus nevű eukarióta tartalmaz. Ezek az apró eukarióták hozzátapadnak a korallokhoz, algákhoz, hínarakhoz, amelyeket aztán elfogyasztják a növényevő halak, őket pedig a ragadozó halak falják fel. Magyarul a méreg végigmegy a táplálékláncon, amin keresztül folyamatosan felerősödik. Olyan csúcsragadozók, mint a barrakuda, amberjack, papagájhal, fűrészes sügér, Picasso-hal nagy mennyiségben tartalmaznak ciguatoxint. Egyes fajok viszont képesek semlegesíteni a méreganyagot. A ciguatoxin jelentősen ellenáll a hőnek, szóval főzéssel-sütéssel képtelenség semlegesíteni.
Az embereknél általában emésztési és idegrendszeri tüneteket okoz: hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás, zsibbadás, koordinációs zavarok, vagy akár hallucináció is felléphet. Orvosok a tüneteket gyakran összetévesztik a sclerosis multiplex tüneteivel. A toxin szexuális úton átkerülhet a partner szervezetébe, sőt a kisbabák is megkaphatják az anyatejen keresztül. A tünetek gyakran hetekig is fennállnak, extrém esetekben előfordul az is, hogy éveken keresztül. Egyes esetekben a tünetek később visszatérnek, például mogyoró, alkohol, tojás fogyasztása után, vagy fehérítőszerek használata után. A kínaiak és a fillippinók hajlamosabbak a megbetegedésre.
Laboratóriumban ki lehet mutatni a toxint a halban, de van pár népi módszer is erre. Ausztráliában úgy tesztelik, hogy a légy nem száll rá a fertőzött halra. Kissé drasztikusabb módszer, hogy először macskával kóstoltatják meg, és ha mérgezési tüneteket produkál, akkor nem eszik meg. Ritkább módszer az, hogy egy ezüst pénzt tesznek a hal pikkelye alá, és ha feketére színeződik az érme, akkor szennyeződött a hal.
A gyógyításhoz is van pár népi módszer, a karib térségben a guabana levét használják beöntésként. Puerto Rico-n pedig mangrove teát itatnak a beteggel. Az orvostudományban kimondott gyógyszer nincs a fertőzésre. Egyes készítmények azonban hatásosak szoktak lenni a tünetek enyhítésére, mint pl. a nifedipine vagy a verapamil.

                                                              Fugu mérgezés

Ez a legsúlyosabb halfogyasztás által "beszerezhető" mérgezés, amely azonban nagyon ritka. A mérgezés akkor fordulhat elő, ha rosszul elkészített gömbhalat vagy óceáni naphalat fogyasztunk. A méreganyag a tetrodotoxin, amelyet nem is maga a hal termel, hanem egy benne élősködő baktérium. Nagy koncentrációban a halak ikráiban, bőrében, beleiben és a májában található meg. Halakon kívül egyes polip, rák és kagylófajokban is találtak tetrodotoxint termelő baktériumokat. A legtöbb fugu mérgezés Japánban történik, ahol a gömbhal fogyasztása élményszámba megy. Fogyasztása kellemes bizsergést okoz az ajkakban és a nyelven, melegérzés, feldobott közérzet és felfokozott hangulat jellemzi a fogyasztót. De hát sajnos az ínyenc falatról nem tűnik fel, hogy fertőzött e vagy sem, így fogyasztása szinte extrém sportnak tekinthető. A méreganyag nem bomlik le főzés-sütés vagy hosszabb ideig történő tárolás során sem.
A mérgezés tünetei általában pár perccel az elfogyasztása után kialakulnak: az első tünetek a zsibbadás, érzéketlenség az ajkak körül, hányinger, szédülés. Később ezt hányás követi, majd az érzéskiesések elkezdenek kiterjedni az egész testre, a beszéd elkentté válik, erős fejfájás és izomgyengeség követi. Legsúlyosabb következményként a légzés is leáll, amely a halálos kimenetelért felelős. Sajnos ellenszere egyelőre nincs, kezelésénél azt próbálják megállítani, hogy a méreg továbbterjedjen.
Még egy japán haiku vers is megemlíti a gömbhal mérgezést:
"Tegnap barátommal fugut ettem, ma koporsóját vinni segítettem."