Nyugat-Afrika vizei a világ egyik legfontosabb halászati területei. Az európai tengerek drasztikusan csökkenő halállományai miatt az Európai Unió több nyugat-afrikai országgal kötött halászati partnerségi megállapodást, hogy egy bizonyos összeg fejében használhassák az adott ország vízterületeit. A kifogott halak aztán az európai piacokon kerülnek értékesítésre, a legfőbb forgalmazók a spanyolok, a franciák, és az angolok.

Azonban nem csak az uniós flottákon keresztül kerül hal az európai piacokra, hanem egyes afrikai halászok is importálnak halat. Viszont a zsákmány sokszor illegálisan kerül kifogásra és értékesítésre. Az illegális halászat világszerte égető kérdés, a FAO jelentése szerint a világ halállományainak 75%-a túl van halászva, és a kifogható mennyiségnél nagyobb mértékű fogások, és a be nem regisztrált halászhajók tevékenységei még jobban nehezítik a becsléseket és a kvótaszabályozásokat. Tavaly az Európai Unió és az Egyesült Államok kötött egy megállapodást, hogy közös erővel lépnek fel az illegális halászat ellen.

Sajnos a legtöbb esetben nagyon nehéz ellenőrizni azt, hogy az eladott áru milyen forrásból származik. A kalóz halászok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a forgalmazott árujuk legálisnak tűnjön. Erre több praktika is létezik: halak átpakolása egyik hajóról a másikra; átcsomagolása olyan hajó bélyegével, amely legálisan halászhat; több hajó fut ugyanazon a néven stb. Több esetben történt olyan is, hogy nem azt a fajt tartalmazta a csomagolás, mint amilyen néven el akarták adni. 2007-ben történt egy olyan eset, hogy London legnagyobb halpiacán, a Billingsgate Fish Market-en próbáltak nyugat-afrikai vizekről származó fogasdurincsot (dentex dentex) vörösdurbincsként (Pagellus bogaraveo) eladni. A fogasdurbincs jelentősen túlhalászott faj, ezért a Közép-Atlanti Halászati Bizottság csak nagyon keveset engedélyez belőle fogni és értékesíteni, ezért gyakran más halfajként próbálják eladni.

Mielőtt a halszállítmány megérkezik Európába, előtte átmegy egy állomáson. A Kanári-szigetek Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Las Palmas de Gran Canaria a második legnagyobb települése a szigeteknek, és a legfontosabb elosztóhelye a Nyugat-Afrikából Európába tartó halszállítmányoknak. A Kanári-szigetek megkapta Spanyolországtól a vámmentes kikötői státust, ezért a kalóz halászok egyik Mekkája. Nemcsak a halászok használják előszeretettel a kikötőt, hanem több olyan cégnek is van itt telephelye, amely az illegális zsákmányt Európába exportálja. A cégek adókedvezményekben részesülnek, a raktárakat korlátlan ideig használhatják. Az illegális fogást általában összekeverik a legális fogásokkal, és az európai zsákmányt is „összemixelik” az afrikai fogásokkal. Mivel a Kanári-szigetek Spanyolországhoz tartozik, ezért később már nem ellenőrzik, innen már szabadon mehet az áru bárhova. Sajnos az ellenőrzés sem túl aktív, összesen 5 felügyelő dolgozik Las Palmas kikötőjében, akiknek körülbelül 360ezer tonna halat (2005ös adat) kellene átvizsgálniuk évente. Ennek a 360ezer tonnának a 60%-a át lett pakolva más hajóra, 20%-a lett csak feljegyezve, mint hivatalos import. A legtöbb illegális fogás Guineából származik, ahol gyakran hűtőkamrákkal felszerelt hajókra teszik az illegális fogást, majd azt Las Palmas kikötőjében ismét egy másik hajóra teszik.   

Érdekes, hogy az Európai Unió nem foglalkozik túl komolyan ezzel az üggyel. Pedig a Kanári-szigetek az Unióhoz tartoznak, mivel spanyol autonóm terület, így mondhatni az EU ugyanolyan ludas az illegális halászatban, mint az afrikai halászok. Bár ez nem az első eset, hogy az EU „kezeskedik” egy illegális tevékenységhez, hasonló a helyzet mikor a marokkói halászati partnerségi megállapodás keretében az uniós halászhajók a Marokkó által illegálisan elfoglalt Nyugat-Szahara vizeit használta.