Japán amellett, hogy a legnagyobb tonhal fogyasztó nemzet a világon, ők játszanak a legfontosabb szerepet a tonhaltenyésztés fejlesztésében is. A Japán Kinki Egyetemnek sikerült először a világon kékúszójú tonhalat fogságban tenyésztenie 1979-ben. 2002-ben történt az első sikeres szaporítás, és 2007-ben már a harmadik generációval tudták ezt megismételni. Még nevet is kaptak ezek a fajták, ők az ún. Kindai tonhalak. A kindai egy mozaikszó, a Kinki és a daigaku (egyetem) szóból rakták össze. 2009-ben a Clean Seas nevű ausztrál vállalat a Kinki Egyetem közreműködésével déli kékúszójú tonhalat kezdtek tenyészteni fogságban. A project fontosságát jól tükrözi az, hogy 2009-ben a Time magazin díjkiosztásán második helyezést ...

A világ fő termelői (halászat és akvakultúra tonnában kifejezve (2005)):

Termelés az EU-ban ( halászat és akvakultúra tonnában kifejezve (2006 )):

Összes fogás területi eloszlása (2005):

Halászati foglalkoztatás az EU-ban (2003):

Közösségi flottakapacitás (2007):

Tagállamok halászati flottája (2007):

Akvakultúrás termelés tagországonként (2005):

Feldolgozóipari termelés (2005):

Friss, hűtött, fagyasztott termékek export-importja az EU-ban (2006):

Sózott, füstölt, szárított termékek export-importja az EU-ban (2006):

Konzervek és készítmények export-importja az EU-ban (2006):

A Tengervédelmi Társaság (Marine Conservation Society) honlapján egy rendkívül hasznos adatbázisra bukkantam. A szervezet több mint 100 Európában népszerű fogyasztási halról készített egy Good Fish Guide névre hallgató adatbázist, amelyben egy 5ös skálán értékelte a halakat (ahol az 1es a legjobb, és az 5ös a legrosszabb) azáltal, hogy állományuk milyen mértékben túlhalászott, halászatuk mennyire fenntartható módon zajlik. Így ha valaki felelős vásárló szeretne lenni, akkor ez alapján könnyen el tudja dönteni, hogy melyiket érdemes választani. Bár ha Magyarországon valaki igazán tudatos vevő akar lenni, akkor érdemes a hazai halakból választani, amelyekből szerintem ugyanolyan ízletes fogás készíthető, mint tengeri társaiból. ...

Az Európai Unió legújabb terve az, hogy fizessen a halászoknak a műanyag hulladékok fogásáért. Ezzel egyrészt tisztábbá válnak a tengerek, másrészt a halászok extra jövedelemhez jutnak általa.

            Ez az ötlet leginkább azért született meg, mert a jövőbeli új Közös Halászati Politika tiltani fogja a visszadobást, így nagyon sok halásznak bevételkieséssel kell számolnia, vagy akár a munkájukat is elveszthetik. Mivel az új szabályozás szerint az eddig értéktelennek számított halat is a partra kell vinni, és forgalmazni, ami sokkal alacsonyabb profittal jár.

            Kissé őrültnek hangzik a javaslat, de ha megnézzük a tengereink tele vannak műanyag flakonokkal, zacskókkal, eldobott hálókkal, kötelekkel, ...

Az alábbi ábra jól mutatja, hogy 100 év leforgása alatt mennyivel csökkentek a halállományok az Atlanti-óceán északi térségében.

forrás: Pew Environment Group

A FAO Kína halászatának meghatározó volumene és statisztikájának megbízhatatlansága miatt rendszeresen közli a világ halászati adatait az ázsiai ország adatai nélkül is.

Az Európai Unió augusztus elején felkérte Izlandot és a Feröer-szigeteket, hogy fejezze be az őrült mértékű makréla halászatot. Persze a felkérés célja az volt, hogy az EU is zsákmányolhassa az állományukat.

A világ minden táján a halállományok az összeomlás szélén állnak a rossz szabályozási politikájuk miatt. De sehol nem csinálják ezt olyan rosszul, mint az Európai Unióban. Tehát mikor az EU felkérte Izlandot, és a Feröer-szigeteket, hogy alkalmazniuk kéne a fenntartható, felelős, modern halászati módszereket, ez nagyjából úgy hangzik, mintha Attila, a hun vezér beszélne az emberi jogokról. :)

Az egész bonyodalom ott kezdődött, hogy az óceán melegedése miatt a makrélák az északi vizek felé vándoroltak. Sajnos a ...

A chilei elnök, Sebastian Pinera aláírta azt a kezdeményezést, hogy tiltsák be a cápák uszonyáért történő halászatát.

Az új szabályozás azt jelenti, hogy annak a halásznak, aki cápát zsákmányol, épségben ki kell vinnie a partra, és regisztrálás után köteles szabadon engedni. Ez az új törvény által Chile vezető országgá vált az óceáni veszélyeztetett fajok megőrzésében játszott szerepben.  Világszerte nagyjából 73 millió cápát fognak ki évente az uszonyáért, amelynek nagy részét Ázsiában értékesítik, ahol a híres-hírhedt cápauszony leves készül belőle. A cápának csak az uszonyát hasznosítják, mivel a cápahús nagy mennyiségben tartalmaz karbamidot, amely az állat halála után ammóniává alakul át.

  ...

Bolygónkon a növekvő nyersanyag-igények és a fogyatkozó források miatt a gazdaság minden területén esedékes olyan technológiák kidolgozása, amelyek fenntarthatóan bánnak a rendelkezésre álló kincsekkel, és a másik oldalról pedig nem terhelik a környezetet az előállítás és a felhasználás externáliáival. Ezen változtatások alól az akvakultúra sem képez kivételt. Többfajta megoldás is létezik illetve fejlesztés alatt áll, amely ily módon igyekszik előállítani a piacra szánt halárut. Ebben az írásban egy Svájcban működő modellt szeretnék bemutatni.

            Luzern kantonon keresztül halad át egy Hollandiát Olaszországgal összekötő földgázvezeték. Itt található Ruswilben egy kompresszorállomás, amely nagy ...

2010-ben Hugh Fearnley-Whittingstall elhagyta a River Cottage étterem kényelmét, hogy hosszú útra keljen. Célja az volt, hogy kiderítse, hogy hogyan zajlik az ipari halászat. Amit aztán ott tapasztalt, az nem csak rossz volt, mondhatni őrület.

„ Körbeutaztam egész Nagy-Britanniát, hogy találkozzak halászokkal, környezetvédőkkel, politikusokkal, szupermarket tulajdonosokkal, és persze halfogyasztókkal.” – mesélte Hugh.

„ Amit tapasztaltam, és ahogy megváltozott a véleményem, amit eddig a halakról gondoltam, ez mind megtekinthető a 4es csatornán:

http://www.channel4.com/programmes/hughs-fish-fight/4od#series-1

„   Hugh megtudta azt is, hogy az Északi-tengeren a kifogott halak 50%-a elpusztulva kerül visszadobásra az őrült EU-s szabályozás ...

A világ minden táján a kisüzemű halászoknak jelentős problémákkal kell szembenézniük. Az Egyesült Államok délkeleti térségében a növekvő üzemanyag árak, a külföldről beáramló import tengeri áruk, a szigorúbb szabályozások, és egyéb más tényezők mind mind azt eredményezik, hogy a helyi halászok kénytelenek felhagyni eddigi munkájukkal. Ahhoz, hogy a szektor fenn tudjon maradni, a halászoknak színesebbé kell tenniük a piacot, és egyre több újító ötletet kell megvalósítaniuk.

Az egyik ilyen új stratégia a közösség által támogatott halászat (CSF), amely közvetlen kapcsolatot létesít a halászok és a fogyasztók között. Hasonló rendszerrel már találkozhattunk a zöldség és gyümölcs piacon, ami a ...

A Biológiai Sokféleség Központ arra kéri az Egyesült Államok kormányát, hogy egy nemzetközi egyezmény keretében tiltsa be az atlanti kékúszójú tonhal határokon átnyúló kereskedelmét.

            A szervezet szerint a kékúszójút a Washingtoni Egyezmény (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről, röviden CITES) I. Függelékébe kéne szerepeltetni.

            „Az illegális halászat az egyik fő okozója a tonhal populációk csökkenésének, amely aláássa a legtöbb kísérletet arra, hogy megvédjük a fajt a kipusztulástól. Egy példátlan nemzetközi összefogásra van szükség, hogy sikerrel lépjünk fel a túlhalászat ellen.” – nyilatkozta Catherine Kilduff, a ...

Manapság egyre többet hallani róla, hogy a tonhal állományok, a tőkehal állományok, és a legtöbb főbb élelmezési halfajtánk közel állnak ahhoz, hogy veszélyeztetetté váljanak, vagy ne adj Isten a kipusztulással kellene szembenézniük. A felismerés nem most kezdődött, a KHP-t is főleg azért hozták létre, mert tisztában voltak azzal, hogy szabályozás nélkül, ilyen növekedési ütem mellett hamar elérjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.

A túlhalászat mérséklésére és az esetleges károk megelőzésére alkották meg a „teljes kifogható mennyiség” fogalmát. Ez a fogalom azt jelenti, hogy az adott területen egy adott halfajból csak az előre meghatározott mennyiséget engedélyezett kifogni. Ezt a mennyiséget egy kutatókból és ...

Hogy ne vágjunk egyből a lecsóba, és sokkoljalak titeket a különböző hírekkel, először is szeretném röviden felvázolni nektek a Közös Halászati Politika történetét.

70-es évek

1970-ben az Egyesült Királyság, Norvégia, Írország, és Dánia leültek tárgyalni, arról, hogy mily módon kapcsolódna a halászati tevékenység az Európai Gazdasági Közösség elveihez. A Közös Halászati Politika fő célja az volt, hogy biztosítsa az összes tagállam számára az egyenlő hozzáférést a halászati területekhez, mivel ezek „közös erőforrásnak” minősülnek. A szabályozás megalkotása rengeteg akadályba ütközött, mivel nagy különbségek vannak az országok között a halászati „nyersanyag” tekintetében. ...